4.1.3 Dobó István átveszi a parancsnokságot és előkészíti a védekezést – István Dobó übernimmt das Kommando und bereitet die Verteidigung vor
1. Az 1552-es esztendő tavasza csendesen érkezett meg Eger völgyébe, mintha mit sem tudna arról, ami készül. – Der Frühling des Jahres 1552 kam still in das Tal von Eger, als wüsste er nichts von dem, was sich vorbereitete.
2. A hegyoldalakon kizöldült a szőlő, és a pincék szája hűvös levegőt lehelt a poros utcákra. – An den Berghängen ergrünte der Wein, und die Münder der Keller hauchten kühle Luft in die staubigen Gassen.
3. A vár azonban nem tavaszi arcot mutatott, hanem az elhanyagolt évek fáradt vonásait. – Die Burg jedoch zeigte kein frühlingshaftes Gesicht, sondern die müden Züge vernachlässigter Jahre.
4. A falak megrepedeztek, a bástyák sarkairól lehullott a vakolat, és a kapu fája korhadt volt. – Die Mauern waren rissig, von den Ecken der Basteien war der Putz gefallen, und das Holz des Tores war morsch.
5. Az árkokban gaz nőtt, a raktárak félig üresen álltak, és a puskaporos hordók száma alig érte el a tisztes minimumot. – In den Gräben wuchs Unkraut, die Speicher standen halb leer, und die Zahl der Pulverfässer erreichte kaum das ehrbare Mindestmaß.
6. Egy várat nem az ellenség ront le először, hanem a béke évei alatt a gondatlanság. – Eine Burg wird nicht zuerst vom Feind niedergerissen, sondern in den Jahren des Friedens von der Nachlässigkeit.
7. Ebbe a várba érkezett meg Dobó István, hogy átvegye a parancsnokságot. – In diese Burg kam István Dobó, um das Kommando zu übernehmen.
8. Nem harsonaszóval jött, nem kísérte díszes menet, csak néhány lovas és egy szekérnyi irat. – Er kam nicht mit Trompetenschall, kein prächtiger Zug begleitete ihn, nur einige Reiter und ein Wagen voller Schriftstücke.
9. Középtermetű, széles vállú ember volt, arcán a végvári évek szélfútta nyugalmával. – Er war ein mittelgroßer, breitschultriger Mann, im Gesicht die windgegerbte Ruhe der Grenzfestungsjahre.
10. A szeme szürke volt, és úgy nézett vele, mint aki nem beszédet vár, hanem jelentést. – Seine Augen waren grau, und er blickte damit wie einer, der keine Rede erwartet, sondern einen Bericht.
11. Az első napon nem szónokolt, hanem végigjárta a falakat, kőről kőre. – Am ersten Tag hielt er keine Ansprache, sondern schritt die Mauern ab, Stein für Stein.
12. Ahol repedést talált, megállt, és a tenyerét rátette, mintha beteg állat oldalát tapogatná. – Wo er einen Riss fand, blieb er stehen und legte die Hand darauf, als betaste er die Flanke eines kranken Tieres.
13. Kísérője, Mekcsey István, hallgatott mellette, mert megértette, hogy ez a hallgatás munka. – Sein Begleiter, István Mekcsey, schwieg an seiner Seite, weil er begriff, dass dieses Schweigen Arbeit war.
14. A két férfi este a torony szobájában ült le, egy szál gyertya mellett. – Die beiden Männer setzten sich am Abend in der Turmstube nieder, bei einer einzigen Kerze.
15. „Mennyi emberünk van?” kérdezte Dobó, és a hangja olyan volt, mint a mérleg nyelve. – „Wie viele Männer haben wir?“, fragte Dobó, und seine Stimme war wie die Zunge einer Waage.
16. Kétezer, felelte Mekcsey, és ebben a számban benne voltak a szakácsok is. – Zweitausend, antwortete Mekcsey, und in dieser Zahl waren auch die Köche enthalten.
17. Odakint valahol dél felé százezrek gyülekeztek, és a különbség kimondhatatlan volt. – Draußen, irgendwo im Süden, sammelten sich Hunderttausende, und der Unterschied war unaussprechlich.
18. Dobó nem szólt semmit, csak papírt húzott maga elé, és írni kezdett. – Dobó sagte nichts, er zog nur ein Blatt Papier vor sich hin und begann zu schreiben.
19. Aki a számokkal nem tud vitatkozni, az elkezd velük dolgozni. – Wer mit den Zahlen nicht streiten kann, der beginnt mit ihnen zu arbeiten.
20. A jegyzék első sorába ez került: falak, kapuk, bástyák. – In die erste Zeile des Verzeichnisses kam dies: Mauern, Tore, Basteien.
21. A másodikba: puskapor, ólom, kanóc, kén, salétrom. – In die zweite: Schießpulver, Blei, Lunte, Schwefel, Salpeter.
22. A harmadikba: liszt, szalonna, bor, só, takarmány. – In die dritte: Mehl, Speck, Wein, Salz, Futter.
23. A negyedikbe: víz. – In die vierte: Wasser.
24. A víz mellé kérdőjelet tett, mert a kutak mélységét még nem ismerte. – Neben das Wasser setzte er ein Fragezeichen, denn die Tiefe der Brunnen kannte er noch nicht.
25. Reggel a kőművesek már a falaknál dolgoztak, és a mész szaga betöltötte az udvart. – Am Morgen arbeiteten die Maurer bereits an den Mauern, und der Geruch des Kalkes erfüllte den Hof.
26. Dobó nem a parancsnoki székből vezényelt, hanem ott állt a por és a törmelék között. – Dobó befehligte nicht vom Sitz des Kommandanten aus, sondern stand dort zwischen Staub und Schutt.
27. Megkérdezte a pallér nevét, és megjegyezte, mert a nevek emberek, az emberek pedig erő. – Er fragte den Polier nach seinem Namen und merkte ihn sich, denn Namen sind Menschen, und Menschen sind Kraft.
28. A belső falakat megkettőztette, mert tudta, hogy az ágyúgolyó a kőben pusztít, a földben elakad. – Die inneren Mauern ließ er verdoppeln, denn er wusste, dass die Kanonenkugel im Stein zerstört, in der Erde aber steckenbleibt.
29. A falak közét földdel, homokkal, rőzsével töltette meg, réteg réteg után. – Den Zwischenraum der Mauern ließ er mit Erde, Sand und Reisig füllen, Schicht um Schicht.
30. Így születik a végvári bölcsesség: nem keményebb falat építeni, hanem lágyabbat. – So entsteht die Weisheit der Grenzfestungen: nicht eine härtere Mauer zu bauen, sondern eine weichere.
31. A bástyákra új ágyútalpakat ácsoltatott, mert a régiek szúette fája nem bírta volna a lökést. – Auf die Basteien ließ er neue Lafetten zimmern, denn das wurmstichige Holz der alten hätte den Rückstoß nicht ertragen.
32. A kaput belülről kővel és földdel torlaszoltatta el, egészen a boltív magasságáig. – Das Tor ließ er von innen mit Stein und Erde verrammeln, bis hinauf zur Höhe des Gewölbes.
33. Aki kaput zár, döntést zár be vele: innentől nincs kimenekülés. – Wer ein Tor verschließt, verschließt damit eine Entscheidung: von nun an gibt es kein Entkommen.
34. A malmot a várudvarra hozatta, hogy ostrom idején is legyen liszt. – Die Mühle ließ er in den Burghof holen, damit es auch zur Zeit der Belagerung Mehl gäbe.
35. A kutakat kitisztíttatta, a vizet megkóstolta, és a mélységét kötéllel maga mérte meg. – Die Brunnen ließ er reinigen, das Wasser kostete er, und die Tiefe maß er selbst mit einem Seil.
36. A környék falvaiból behordatta a gabonát, mert amit nem viszünk be, azt megeszi az ellenség. – Aus den Dörfern der Umgebung ließ er das Getreide einbringen, denn was wir nicht hereinholen, das frisst der Feind.
37. A malomköveket, a szénát, a fát mind a falak közé gyűjtötte. – Die Mühlsteine, das Heu, das Holz sammelte er alles zwischen den Mauern.
38. Ami kint maradt, azt felgyújtatta, és a füst napokig szállt a völgy fölött. – Was draußen blieb, ließ er anzünden, und der Rauch zog tagelang über dem Tal.
39. A parasztok sírtak, és Dobó nem mondta nekik, hogy ne sírjanak. – Die Bauern weinten, und Dobó sagte ihnen nicht, sie sollten nicht weinen.
40. A kegyetlen parancs néha az irgalom leghosszabb útja. – Der grausame Befehl ist bisweilen der längste Weg der Barmherzigkeit.
41. Leveleket írt a királynak, a nádornak, a vármegyéknek, a szomszéd váraknak. – Er schrieb Briefe an den König, an den Palatin, an die Komitate, an die benachbarten Burgen.
42. Segítséget kért, katonát kért, pénzt kért, port és ólmot kért. – Er bat um Hilfe, bat um Soldaten, bat um Geld, bat um Pulver und Blei.
43. A válaszok lassan jöttek, és a lassúságukban benne volt a felelet. – Die Antworten kamen langsam, und in ihrer Langsamkeit lag die Antwort schon beschlossen.
44. Ígéretet küldtek, biztatást küldtek, jókívánságot küldtek, sereget nem küldtek. – Man schickte Versprechen, schickte Aufmunterung, schickte gute Wünsche, ein Heer schickte man nicht.
45. Dobó a leveleket egy ládába rakta, és többé nem beszélt róluk. – Dobó legte die Briefe in eine Truhe und sprach nicht mehr von ihnen.
46. Aki mindig kifelé néz segítségért, elfelejti megszámolni, mije van odabent. – Wer immer nach draußen um Hilfe blickt, vergisst zu zählen, was er drinnen besitzt.
47. Mert odabent volt kétezer ember, és a kétezer ember mindegyikének volt két keze. – Denn drinnen waren zweitausend Menschen, und jeder dieser zweitausend hatte zwei Hände.
48. Voltak közöttük hajdúk, végvári vitézek, mesteremberek, jobbágyok, diákok. – Unter ihnen waren Heiducken, Grenzkämpfer, Handwerker, Leibeigene und Studenten.
49. Voltak asszonyok is, akik fazekat, követ és haragot hoztak magukkal. – Es waren auch Frauen darunter, die Töpfe, Steine und Zorn mitbrachten.
50. Dobó egyiküket sem küldte el, mert egy ostromban minden kéz katona. – Dobó schickte keine von ihnen fort, denn in einer Belagerung ist jede Hand ein Soldat.
51. A várudvaron kemencéket rakatott, hogy szurkot és forró vizet lehessen főzni. – Im Burghof ließ er Öfen aufmauern, damit man Pech und heißes Wasser sieden könne.
52. Malomkerekeket alakíttatott át tüzes kerékké, karikára font rőzsével és szurokkal. – Mühlräder ließ er zu Feuerrädern umbauen, mit ringförmig geflochtenem Reisig und Pech.
53. A kovácsok éjjel-nappal dolgoztak, és a pöröly hangja a hegyoldalról verődött vissza. – Die Schmiede arbeiteten Tag und Nacht, und der Klang des Hammers hallte vom Berghang zurück.
54. Ekkor érkezett meg Bornemissza Gergely, oldalán néhány emberrel és egy szekérnyi különös holmival. – Da traf Gergely Bornemissza ein, mit einigen Männern an seiner Seite und einem Wagen voll sonderbaren Geräts.
55. A gyermek, aki egykor lovat lopott a rablótól, most férfi volt, és ismerte a puskaport. – Das Kind, das einst dem Räuber ein Pferd gestohlen hatte, war nun ein Mann und kannte das Schießpulver.
56. Dobó megnézte a szekeret, aztán a fiatalembert, aztán újra a szekeret. – Dobó betrachtete den Wagen, dann den jungen Mann, dann wieder den Wagen.
57. „Mi ez?” kérdezte, és Gergely azt felelte: „Tűz, uram, csak még alszik.” – „Was ist das?“, fragte er, und Gergely antwortete: „Feuer, Herr, es schläft nur noch.“
58. A parancsnok elmosolyodott, és ez volt az első mosolya azon a tavaszon. – Der Kommandant lächelte, und dies war sein erstes Lächeln in jenem Frühling.
59. Egy jó vezér arról ismerszik meg, hogy meghallja a nála okosabbat. – Einen guten Führer erkennt man daran, dass er auf den hört, der klüger ist als er.
60. Gergelyre bízta a tüzes szerszámok dolgát, és nem szólt bele többé. – Er vertraute Gergely die Sache der Feuerwerke an und redete ihm nicht mehr hinein.
61. Aztán összeíratta az egész várat, tételről tételre, mint egy jó gazda a portáját. – Dann ließ er die ganze Burg aufnehmen, Posten für Posten, wie ein guter Wirt seinen Hof.
62. Hány ágyú, hány szakállas puska, hány mázsa por, hány köböl liszt. – Wie viele Kanonen, wie viele Hakenbüchsen, wie viele Zentner Pulver, wie viele Scheffel Mehl.
63. A számok szárazak voltak, de a szárazságukban ott lakott a jövő. – Die Zahlen waren trocken, doch in ihrer Trockenheit wohnte die Zukunft.
64. Kiszámolta, hány napig tart a kenyér, ha kétszer annyian esznek belőle. – Er rechnete aus, für wie viele Tage das Brot reichte, wenn doppelt so viele davon äßen.
65. Kiszámolta, hány lövést tehet meg minden ágyú, mielőtt a por elfogy. – Er rechnete aus, wie viele Schüsse jede Kanone tun konnte, bevor das Pulver ausging.
66. A védelem nem hősi ábránd, hanem könyvelés, amelyet vérrel hitelesítenek. – Die Verteidigung ist kein heldischer Traum, sondern eine Buchführung, die mit Blut beglaubigt wird.
67. Minden bástyának gazdát adott, és minden gazdának nevet a falra. – Jeder Bastei gab er einen Herrn, und jedem Herrn einen Namen an der Mauer.
68. Az egyik a Bolyki-torony, a másik a Sándor-bástya, a harmadik a Föld-bástya lett. – Die eine wurde zum Bolyki-Turm, die andere zur Sándor-Bastei, die dritte zur Erd-Bastei.
69. Aki tudja, hol a helye, az nem futkos, ha jön a baj. – Wer weiß, wo sein Platz ist, der läuft nicht umher, wenn das Unheil kommt.
70. Éjszakai őrséget rendelt, jelszót adott, és a jelszót minden éjjel megváltoztatta. – Er ordnete Nachtwachen an, gab eine Losung aus und änderte die Losung jede Nacht.
71. A kémek ellen szigorúbb volt, mint az ellenség ellen, mert a belső rés a veszedelmesebb. – Gegen Spione war er strenger als gegen den Feind, denn die innere Bresche ist die gefährlichere.
72. Az udvar közepére bitófát állíttatott, és mellé egy koporsót tétetett. – In die Mitte des Hofes ließ er einen Galgen aufrichten und daneben einen Sarg stellen.
73. A bitófa az árulóé volt, a koporsó azé, aki megfutamodik. – Der Galgen war für den Verräter, der Sarg für den, der davonläuft.
74. Nem beszélt hozzájuk sokat, mert a fa és a deszka magától beszél. – Er sprach nicht viel dazu, denn das Holz und die Bretter sprechen von selbst.
75. Kihirdette, hogy aki a megadás szót kiejti, halál fia, akár tiszt, akár közvitéz. – Er ließ verkünden, dass jeder, der das Wort Übergabe ausspricht, des Todes sei, ob Offizier oder gemeiner Kämpfer.
76. A kemény törvény nem a bátrakat sújtja, hanem a félelmet öli meg, mielőtt szóhoz jutna. – Das harte Gesetz trifft nicht die Tapferen, sondern tötet die Furcht, bevor sie zu Wort kommt.
77. Aztán összehívta a tiszteket a kápolnába, és felolvasta az esküt. – Dann rief er die Offiziere in die Kapelle und verlas den Eid.
78. Az eskü tizenkilenc pontból állt, és minden pontja egy-egy bezárt ajtó volt. – Der Eid bestand aus neunzehn Punkten, und jeder Punkt war eine verschlossene Tür.
79. Nem tárgyalunk a törökkel, nem fogadunk el levelet, nem hallgatunk ígéretre. – Wir verhandeln nicht mit dem Türken, wir nehmen keinen Brief an, wir hören auf kein Versprechen.
80. Nem beszélünk az ellenség erejéről, sem félelmet keltő hírekről. – Wir sprechen nicht von der Stärke des Feindes und nicht von furchterregenden Nachrichten.
81. Aki elesik, azt nem siratjuk hangosan, mert a jajszó gyorsabban terjed, mint a golyó. – Wer fällt, den beweinen wir nicht laut, denn das Wehgeschrei verbreitet sich schneller als die Kugel.
82. A tisztek egyenként a keresztre tették a kezüket, és Dobó tette rá utolsónak. – Die Offiziere legten einer nach dem anderen die Hand auf das Kreuz, und Dobó legte sie als Letzter darauf.
83. „Az esküt nem a falnak teszem” mondta, „hanem nektek és magamnak.” – „Den Eid leiste ich nicht der Mauer“, sagte er, „sondern euch und mir selbst.“
84. A közösség akkor születik meg, amikor a szavak kötelezővé válnak. – Die Gemeinschaft entsteht in dem Augenblick, in dem Worte verbindlich werden.
85. Ettől kezdve a vár nem kőhalmaz volt többé, hanem egyetlen test. – Von da an war die Burg kein Steinhaufen mehr, sondern ein einziger Leib.
86. A test feje Dobó volt, a keze a vitézek, az idegzete pedig a fegyelem. – Der Kopf dieses Leibes war Dobó, seine Hände die Kämpfer, seine Nerven aber die Disziplin.
87. Nyár közepén megérkeztek az első hírek: Temesvár elesett, Szolnok kaput nyitott. – Mitten im Sommer trafen die ersten Nachrichten ein: Temeswar war gefallen, Szolnok hatte die Tore geöffnet.
88. Szolnokban is voltak falak, és mégis megadták magukat, mert nem volt bennük eskü. – Auch Szolnok hatte Mauern, und dennoch ergab es sich, weil in ihm kein Eid war.
89. A vár nem attól erős, amilyen magas, hanem attól, ami az emberekben tart. – Eine Burg ist nicht durch ihre Höhe stark, sondern durch das, was in den Menschen hält.
90. Dobó felolvastatta a hírt, mert a hallgatás rosszabb pletykát szül, mint az igazság. – Dobó ließ die Nachricht verlesen, denn das Verschweigen gebiert schlimmere Gerüchte als die Wahrheit.
91. Aztán megkérdezte, akar-e valaki elmenni, mert most még nyitva az út. – Dann fragte er, ob jemand fortgehen wolle, denn jetzt sei der Weg noch offen.
92. Néhányan elmentek, és Dobó nem tartotta vissza őket, sőt kenyeret adatott nekik. – Einige gingen fort, und Dobó hielt sie nicht zurück, ja, er ließ ihnen sogar Brot geben.
93. Aki maradt, az attól fogva önként maradt, és az önkéntesség több, mint a parancs. – Wer blieb, blieb von da an freiwillig, und die Freiwilligkeit ist mehr als der Befehl.
94. Szeptember elején elkészültek a falak, megteltek a vermek, és a por is a helyén állt. – Anfang September waren die Mauern fertig, die Gruben gefüllt, und auch das Pulver stand an seinem Platz.
95. Az utolsó estén Dobó egyedül ment fel a legmagasabb bástyára. – Am letzten Abend stieg Dobó allein auf die höchste Bastei.
96. Délről sárga por szállt az égre, széles, lomha, mozdulatlannak látszó felhőben. – Von Süden stieg gelber Staub in den Himmel, in einer breiten, trägen, unbeweglich scheinenden Wolke.
97. Az a por százezer ember lába alól kelt, és lassan közeledett a völgy felé. – Dieser Staub stieg unter den Füßen von hunderttausend Menschen auf und näherte sich langsam dem Tal.
98. Dobó sokáig nézte, aztán lement, és megparancsolta, hogy adjanak vacsorát a katonáknak. – Dobó blickte lange hin, dann stieg er hinab und befahl, den Soldaten das Abendessen auszuteilen.
99. Mert az előkészület akkor ér véget, amikor már nincs mit tenni, csak enni és aludni. – Denn die Vorbereitung endet in dem Augenblick, in dem nichts mehr zu tun bleibt als essen und schlafen.
100. Másnap hajnalban megszólaltak a török kürtök, és Eger vára készen állt. – Am nächsten Morgen in der Frühe erklangen die türkischen Hörner, und die Burg von Eger stand bereit.
(aufklappen)magyar
1. Az 1552-es esztendő tavasza csendesen érkezett meg Eger völgyébe, mintha mit sem tudna arról, ami készül.
2. A hegyoldalakon kizöldült a szőlő, és a pincék szája hűvös levegőt lehelt a poros utcákra.
3. A vár azonban nem tavaszi arcot mutatott, hanem az elhanyagolt évek fáradt vonásait.
4. A falak megrepedeztek, a bástyák sarkairól lehullott a vakolat, és a kapu fája korhadt volt.
5. Az árkokban gaz nőtt, a raktárak félig üresen álltak, és a puskaporos hordók száma alig érte el a tisztes minimumot.
6. Egy várat nem az ellenség ront le először, hanem a béke évei alatt a gondatlanság.
7. Ebbe a várba érkezett meg Dobó István, hogy átvegye a parancsnokságot.
8. Nem harsonaszóval jött, nem kísérte díszes menet, csak néhány lovas és egy szekérnyi irat.
9. Középtermetű, széles vállú ember volt, arcán a végvári évek szélfútta nyugalmával.
10. A szeme szürke volt, és úgy nézett vele, mint aki nem beszédet vár, hanem jelentést.
11. Az első napon nem szónokolt, hanem végigjárta a falakat, kőről kőre.
12. Ahol repedést talált, megállt, és a tenyerét rátette, mintha beteg állat oldalát tapogatná.
13. Kísérője, Mekcsey István, hallgatott mellette, mert megértette, hogy ez a hallgatás munka.
14. A két férfi este a torony szobájában ült le, egy szál gyertya mellett.
15. „Mennyi emberünk van?” kérdezte Dobó, és a hangja olyan volt, mint a mérleg nyelve.
16. Kétezer, felelte Mekcsey, és ebben a számban benne voltak a szakácsok is.
17. Odakint valahol dél felé százezrek gyülekeztek, és a különbség kimondhatatlan volt.
18. Dobó nem szólt semmit, csak papírt húzott maga elé, és írni kezdett.
19. Aki a számokkal nem tud vitatkozni, az elkezd velük dolgozni.
20. A jegyzék első sorába ez került: falak, kapuk, bástyák.
21. A másodikba: puskapor, ólom, kanóc, kén, salétrom.
22. A harmadikba: liszt, szalonna, bor, só, takarmány.
23. A negyedikbe: víz.
24. A víz mellé kérdőjelet tett, mert a kutak mélységét még nem ismerte.
25. Reggel a kőművesek már a falaknál dolgoztak, és a mész szaga betöltötte az udvart.
26. Dobó nem a parancsnoki székből vezényelt, hanem ott állt a por és a törmelék között.
27. Megkérdezte a pallér nevét, és megjegyezte, mert a nevek emberek, az emberek pedig erő.
28. A belső falakat megkettőztette, mert tudta, hogy az ágyúgolyó a kőben pusztít, a földben elakad.
29. A falak közét földdel, homokkal, rőzsével töltette meg, réteg réteg után.
30. Így születik a végvári bölcsesség: nem keményebb falat építeni, hanem lágyabbat.
31. A bástyákra új ágyútalpakat ácsoltatott, mert a régiek szúette fája nem bírta volna a lökést.
32. A kaput belülről kővel és földdel torlaszoltatta el, egészen a boltív magasságáig.
33. Aki kaput zár, döntést zár be vele: innentől nincs kimenekülés.
34. A malmot a várudvarra hozatta, hogy ostrom idején is legyen liszt.
35. A kutakat kitisztíttatta, a vizet megkóstolta, és a mélységét kötéllel maga mérte meg.
36. A környék falvaiból behordatta a gabonát, mert amit nem viszünk be, azt megeszi az ellenség.
37. A malomköveket, a szénát, a fát mind a falak közé gyűjtötte.
38. Ami kint maradt, azt felgyújtatta, és a füst napokig szállt a völgy fölött.
39. A parasztok sírtak, és Dobó nem mondta nekik, hogy ne sírjanak.
40. A kegyetlen parancs néha az irgalom leghosszabb útja.
41. Leveleket írt a királynak, a nádornak, a vármegyéknek, a szomszéd váraknak.
42. Segítséget kért, katonát kért, pénzt kért, port és ólmot kért.
43. A válaszok lassan jöttek, és a lassúságukban benne volt a felelet.
44. Ígéretet küldtek, biztatást küldtek, jókívánságot küldtek, sereget nem küldtek.
45. Dobó a leveleket egy ládába rakta, és többé nem beszélt róluk.
46. Aki mindig kifelé néz segítségért, elfelejti megszámolni, mije van odabent.
47. Mert odabent volt kétezer ember, és a kétezer ember mindegyikének volt két keze.
48. Voltak közöttük hajdúk, végvári vitézek, mesteremberek, jobbágyok, diákok.
49. Voltak asszonyok is, akik fazekat, követ és haragot hoztak magukkal.
50. Dobó egyiküket sem küldte el, mert egy ostromban minden kéz katona.
51. A várudvaron kemencéket rakatott, hogy szurkot és forró vizet lehessen főzni.
52. Malomkerekeket alakíttatott át tüzes kerékké, karikára font rőzsével és szurokkal.
53. A kovácsok éjjel-nappal dolgoztak, és a pöröly hangja a hegyoldalról verődött vissza.
54. Ekkor érkezett meg Bornemissza Gergely, oldalán néhány emberrel és egy szekérnyi különös holmival.
55. A gyermek, aki egykor lovat lopott a rablótól, most férfi volt, és ismerte a puskaport.
56. Dobó megnézte a szekeret, aztán a fiatalembert, aztán újra a szekeret.
57. „Mi ez?” kérdezte, és Gergely azt felelte: „Tűz, uram, csak még alszik.”
58. A parancsnok elmosolyodott, és ez volt az első mosolya azon a tavaszon.
59. Egy jó vezér arról ismerszik meg, hogy meghallja a nála okosabbat.
60. Gergelyre bízta a tüzes szerszámok dolgát, és nem szólt bele többé.
61. Aztán összeíratta az egész várat, tételről tételre, mint egy jó gazda a portáját.
62. Hány ágyú, hány szakállas puska, hány mázsa por, hány köböl liszt.
63. A számok szárazak voltak, de a szárazságukban ott lakott a jövő.
64. Kiszámolta, hány napig tart a kenyér, ha kétszer annyian esznek belőle.
65. Kiszámolta, hány lövést tehet meg minden ágyú, mielőtt a por elfogy.
66. A védelem nem hősi ábránd, hanem könyvelés, amelyet vérrel hitelesítenek.
67. Minden bástyának gazdát adott, és minden gazdának nevet a falra.
68. Az egyik a Bolyki-torony, a másik a Sándor-bástya, a harmadik a Föld-bástya lett.
69. Aki tudja, hol a helye, az nem futkos, ha jön a baj.
70. Éjszakai őrséget rendelt, jelszót adott, és a jelszót minden éjjel megváltoztatta.
71. A kémek ellen szigorúbb volt, mint az ellenség ellen, mert a belső rés a veszedelmesebb.
72. Az udvar közepére bitófát állíttatott, és mellé egy koporsót tétetett.
73. A bitófa az árulóé volt, a koporsó azé, aki megfutamodik.
74. Nem beszélt hozzájuk sokat, mert a fa és a deszka magától beszél.
75. Kihirdette, hogy aki a megadás szót kiejti, halál fia, akár tiszt, akár közvitéz.
76. A kemény törvény nem a bátrakat sújtja, hanem a félelmet öli meg, mielőtt szóhoz jutna.
77. Aztán összehívta a tiszteket a kápolnába, és felolvasta az esküt.
78. Az eskü tizenkilenc pontból állt, és minden pontja egy-egy bezárt ajtó volt.
79. Nem tárgyalunk a törökkel, nem fogadunk el levelet, nem hallgatunk ígéretre.
80. Nem beszélünk az ellenség erejéről, sem félelmet keltő hírekről.
81. Aki elesik, azt nem siratjuk hangosan, mert a jajszó gyorsabban terjed, mint a golyó.
82. A tisztek egyenként a keresztre tették a kezüket, és Dobó tette rá utolsónak.
83. „Az esküt nem a falnak teszem” mondta, „hanem nektek és magamnak.”
84. A közösség akkor születik meg, amikor a szavak kötelezővé válnak.
85. Ettől kezdve a vár nem kőhalmaz volt többé, hanem egyetlen test.
86. A test feje Dobó volt, a keze a vitézek, az idegzete pedig a fegyelem.
87. Nyár közepén megérkeztek az első hírek: Temesvár elesett, Szolnok kaput nyitott.
88. Szolnokban is voltak falak, és mégis megadták magukat, mert nem volt bennük eskü.
89. A vár nem attól erős, amilyen magas, hanem attól, ami az emberekben tart.
90. Dobó felolvastatta a hírt, mert a hallgatás rosszabb pletykát szül, mint az igazság.
91. Aztán megkérdezte, akar-e valaki elmenni, mert most még nyitva az út.
92. Néhányan elmentek, és Dobó nem tartotta vissza őket, sőt kenyeret adatott nekik.
93. Aki maradt, az attól fogva önként maradt, és az önkéntesség több, mint a parancs.
94. Szeptember elején elkészültek a falak, megteltek a vermek, és a por is a helyén állt.
95. Az utolsó estén Dobó egyedül ment fel a legmagasabb bástyára.
96. Délről sárga por szállt az égre, széles, lomha, mozdulatlannak látszó felhőben.
97. Az a por százezer ember lába alól kelt, és lassan közeledett a völgy felé.
98. Dobó sokáig nézte, aztán lement, és megparancsolta, hogy adjanak vacsorát a katonáknak.
99. Mert az előkészület akkor ér véget, amikor már nincs mit tenni, csak enni és aludni.
100. Másnap hajnalban megszólaltak a török kürtök, és Eger vára készen állt.
(aufklappen)német
1. Der Frühling des Jahres 1552 kam still in das Tal von Eger, als wüsste er nichts von dem, was sich vorbereitete.
2. An den Berghängen ergrünte der Wein, und die Münder der Keller hauchten kühle Luft in die staubigen Gassen.
3. Die Burg jedoch zeigte kein frühlingshaftes Gesicht, sondern die müden Züge vernachlässigter Jahre.
4. Die Mauern waren rissig, von den Ecken der Basteien war der Putz gefallen, und das Holz des Tores war morsch.
5. In den Gräben wuchs Unkraut, die Speicher standen halb leer, und die Zahl der Pulverfässer erreichte kaum das ehrbare Mindestmaß.
6. Eine Burg wird nicht zuerst vom Feind niedergerissen, sondern in den Jahren des Friedens von der Nachlässigkeit.
7. In diese Burg kam István Dobó, um das Kommando zu übernehmen.
8. Er kam nicht mit Trompetenschall, kein prächtiger Zug begleitete ihn, nur einige Reiter und ein Wagen voller Schriftstücke.
9. Er war ein mittelgroßer, breitschultriger Mann, im Gesicht die windgegerbte Ruhe der Grenzfestungsjahre.
10. Seine Augen waren grau, und er blickte damit wie einer, der keine Rede erwartet, sondern einen Bericht.
11. Am ersten Tag hielt er keine Ansprache, sondern schritt die Mauern ab, Stein für Stein.
12. Wo er einen Riss fand, blieb er stehen und legte die Hand darauf, als betaste er die Flanke eines kranken Tieres.
13. Sein Begleiter, István Mekcsey, schwieg an seiner Seite, weil er begriff, dass dieses Schweigen Arbeit war.
14. Die beiden Männer setzten sich am Abend in der Turmstube nieder, bei einer einzigen Kerze.
15. „Wie viele Männer haben wir?“, fragte Dobó, und seine Stimme war wie die Zunge einer Waage.
16. Zweitausend, antwortete Mekcsey, und in dieser Zahl waren auch die Köche enthalten.
17. Draußen, irgendwo im Süden, sammelten sich Hunderttausende, und der Unterschied war unaussprechlich.
18. Dobó sagte nichts, er zog nur ein Blatt Papier vor sich hin und begann zu schreiben.
19. Wer mit den Zahlen nicht streiten kann, der beginnt mit ihnen zu arbeiten.
20. In die erste Zeile des Verzeichnisses kam dies: Mauern, Tore, Basteien.
21. In die zweite: Schießpulver, Blei, Lunte, Schwefel, Salpeter.
22. In die dritte: Mehl, Speck, Wein, Salz, Futter.
23. In die vierte: Wasser.
24. Neben das Wasser setzte er ein Fragezeichen, denn die Tiefe der Brunnen kannte er noch nicht.
25. Am Morgen arbeiteten die Maurer bereits an den Mauern, und der Geruch des Kalkes erfüllte den Hof.
26. Dobó befehligte nicht vom Sitz des Kommandanten aus, sondern stand dort zwischen Staub und Schutt.
27. Er fragte den Polier nach seinem Namen und merkte ihn sich, denn Namen sind Menschen, und Menschen sind Kraft.
28. Die inneren Mauern ließ er verdoppeln, denn er wusste, dass die Kanonenkugel im Stein zerstört, in der Erde aber steckenbleibt.
29. Den Zwischenraum der Mauern ließ er mit Erde, Sand und Reisig füllen, Schicht um Schicht.
30. So entsteht die Weisheit der Grenzfestungen: nicht eine härtere Mauer zu bauen, sondern eine weichere.
31. Auf die Basteien ließ er neue Lafetten zimmern, denn das wurmstichige Holz der alten hätte den Rückstoß nicht ertragen.
32. Das Tor ließ er von innen mit Stein und Erde verrammeln, bis hinauf zur Höhe des Gewölbes.
33. Wer ein Tor verschließt, verschließt damit eine Entscheidung: von nun an gibt es kein Entkommen.
34. Die Mühle ließ er in den Burghof holen, damit es auch zur Zeit der Belagerung Mehl gäbe.
35. Die Brunnen ließ er reinigen, das Wasser kostete er, und die Tiefe maß er selbst mit einem Seil.
36. Aus den Dörfern der Umgebung ließ er das Getreide einbringen, denn was wir nicht hereinholen, das frisst der Feind.
37. Die Mühlsteine, das Heu, das Holz sammelte er alles zwischen den Mauern.
38. Was draußen blieb, ließ er anzünden, und der Rauch zog tagelang über dem Tal.
39. Die Bauern weinten, und Dobó sagte ihnen nicht, sie sollten nicht weinen.
40. Der grausame Befehl ist bisweilen der längste Weg der Barmherzigkeit.
41. Er schrieb Briefe an den König, an den Palatin, an die Komitate, an die benachbarten Burgen.
42. Er bat um Hilfe, bat um Soldaten, bat um Geld, bat um Pulver und Blei.
43. Die Antworten kamen langsam, und in ihrer Langsamkeit lag die Antwort schon beschlossen.
44. Man schickte Versprechen, schickte Aufmunterung, schickte gute Wünsche, ein Heer schickte man nicht.
45. Dobó legte die Briefe in eine Truhe und sprach nicht mehr von ihnen.
46. Wer immer nach draußen um Hilfe blickt, vergisst zu zählen, was er drinnen besitzt.
47. Denn drinnen waren zweitausend Menschen, und jeder dieser zweitausend hatte zwei Hände.
48. Unter ihnen waren Heiducken, Grenzkämpfer, Handwerker, Leibeigene und Studenten.
49. Es waren auch Frauen darunter, die Töpfe, Steine und Zorn mitbrachten.
50. Dobó schickte keine von ihnen fort, denn in einer Belagerung ist jede Hand ein Soldat.
51. Im Burghof ließ er Öfen aufmauern, damit man Pech und heißes Wasser sieden könne.
52. Mühlräder ließ er zu Feuerrädern umbauen, mit ringförmig geflochtenem Reisig und Pech.
53. Die Schmiede arbeiteten Tag und Nacht, und der Klang des Hammers hallte vom Berghang zurück.
54. Da traf Gergely Bornemissza ein, mit einigen Männern an seiner Seite und einem Wagen voll sonderbaren Geräts.
55. Das Kind, das einst dem Räuber ein Pferd gestohlen hatte, war nun ein Mann und kannte das Schießpulver.
56. Dobó betrachtete den Wagen, dann den jungen Mann, dann wieder den Wagen.
57. „Was ist das?“, fragte er, und Gergely antwortete: „Feuer, Herr, es schläft nur noch.“
58. Der Kommandant lächelte, und dies war sein erstes Lächeln in jenem Frühling.
59. Einen guten Führer erkennt man daran, dass er auf den hört, der klüger ist als er.
60. Er vertraute Gergely die Sache der Feuerwerke an und redete ihm nicht mehr hinein.
61. Dann ließ er die ganze Burg aufnehmen, Posten für Posten, wie ein guter Wirt seinen Hof.
62. Wie viele Kanonen, wie viele Hakenbüchsen, wie viele Zentner Pulver, wie viele Scheffel Mehl.
63. Die Zahlen waren trocken, doch in ihrer Trockenheit wohnte die Zukunft.
64. Er rechnete aus, für wie viele Tage das Brot reichte, wenn doppelt so viele davon äßen.
65. Er rechnete aus, wie viele Schüsse jede Kanone tun konnte, bevor das Pulver ausging.
66. Die Verteidigung ist kein heldischer Traum, sondern eine Buchführung, die mit Blut beglaubigt wird.
67. Jeder Bastei gab er einen Herrn, und jedem Herrn einen Namen an der Mauer.
68. Die eine wurde zum Bolyki-Turm, die andere zur Sándor-Bastei, die dritte zur Erd-Bastei.
69. Wer weiß, wo sein Platz ist, der läuft nicht umher, wenn das Unheil kommt.
70. Er ordnete Nachtwachen an, gab eine Losung aus und änderte die Losung jede Nacht.
71. Gegen Spione war er strenger als gegen den Feind, denn die innere Bresche ist die gefährlichere.
72. In die Mitte des Hofes ließ er einen Galgen aufrichten und daneben einen Sarg stellen.
73. Der Galgen war für den Verräter, der Sarg für den, der davonläuft.
74. Er sprach nicht viel dazu, denn das Holz und die Bretter sprechen von selbst.
75. Er ließ verkünden, dass jeder, der das Wort Übergabe ausspricht, des Todes sei, ob Offizier oder gemeiner Kämpfer.
76. Das harte Gesetz trifft nicht die Tapferen, sondern tötet die Furcht, bevor sie zu Wort kommt.
77. Dann rief er die Offiziere in die Kapelle und verlas den Eid.
78. Der Eid bestand aus neunzehn Punkten, und jeder Punkt war eine verschlossene Tür.
79. Wir verhandeln nicht mit dem Türken, wir nehmen keinen Brief an, wir hören auf kein Versprechen.
80. Wir sprechen nicht von der Stärke des Feindes und nicht von furchterregenden Nachrichten.
81. Wer fällt, den beweinen wir nicht laut, denn das Wehgeschrei verbreitet sich schneller als die Kugel.
82. Die Offiziere legten einer nach dem anderen die Hand auf das Kreuz, und Dobó legte sie als Letzter darauf.
83. „Den Eid leiste ich nicht der Mauer“, sagte er, „sondern euch und mir selbst.“
84. Die Gemeinschaft entsteht in dem Augenblick, in dem Worte verbindlich werden.
85. Von da an war die Burg kein Steinhaufen mehr, sondern ein einziger Leib.
86. Der Kopf dieses Leibes war Dobó, seine Hände die Kämpfer, seine Nerven aber die Disziplin.
87. Mitten im Sommer trafen die ersten Nachrichten ein: Temeswar war gefallen, Szolnok hatte die Tore geöffnet.
88. Auch Szolnok hatte Mauern, und dennoch ergab es sich, weil in ihm kein Eid war.
89. Eine Burg ist nicht durch ihre Höhe stark, sondern durch das, was in den Menschen hält.
90. Dobó ließ die Nachricht verlesen, denn das Verschweigen gebiert schlimmere Gerüchte als die Wahrheit.
91. Dann fragte er, ob jemand fortgehen wolle, denn jetzt sei der Weg noch offen.
92. Einige gingen fort, und Dobó hielt sie nicht zurück, ja, er ließ ihnen sogar Brot geben.
93. Wer blieb, blieb von da an freiwillig, und die Freiwilligkeit ist mehr als der Befehl.
94. Anfang September waren die Mauern fertig, die Gruben gefüllt, und auch das Pulver stand an seinem Platz.
95. Am letzten Abend stieg Dobó allein auf die höchste Bastei.
96. Von Süden stieg gelber Staub in den Himmel, in einer breiten, trägen, unbeweglich scheinenden Wolke.
97. Dieser Staub stieg unter den Füßen von hunderttausend Menschen auf und näherte sich langsam dem Tal.
98. Dobó blickte lange hin, dann stieg er hinab und befahl, den Soldaten das Abendessen auszuteilen.
99. Denn die Vorbereitung endet in dem Augenblick, in dem nichts mehr zu tun bleibt als essen und schlafen.
100. Am nächsten Morgen in der Frühe erklangen die türkischen Hörner, und die Burg von Eger stand bereit.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.